A bodrogközi magyarság helyzete

 Hírek  |   2018. március 07., szerda

A királyhelmeci Mécs László Polgári Társulás vitaestet rendezett a „Bodrogközi magyarság helyzete” címmel. A rendezvény célja az volt, hogy a régióban élők véleményt nyilváníthassanak a témával kapcsolatban.

A meghívó szerint Lampl Zsuzsanna szociológus tartott volna vitaindító előadást, de betegség miatt lemondta a rendezvényen való részvételét. Ennek ellenére a szervezők megtartották a rendezvényt a Bodrogköz és Ung-vidéki Közművelődési Intézmény Mailáth József Múzeumának előadótermében.

Szunyog László, a Mécs László Polgári Társulás elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és elmondta, hogy a rendezvényt azzal a céllal szervezték, hogy a régióban élők véleményt nyilváníthassanak, elmondhassák javaslataikat, tapasztalataikat a témával kapcsolatban, és kialakulhasson egy egészséges eszmecsere a magyarság helyzetéről.

A rövid bevezető után Balog József nyugalmazott tanár vitaindító előadására került sor, aki mintegy „diagnózisként” felvázolta a múltbéli és a jelenlegi helyzetet arra nézve, hogy hogyan, miből éltek egykor az emberek a Bodrogközben, és ahhoz képest most mi a helyzet a munkalehetőségek tekintetében. Az előadó röviden kitért a demográfiai helyzet alakulására, a kistelepülések elnéptelenedésének okaira, valamint a magyar nyelvű oktatás helyzetére, beleértve a szlovák nyelv oktatásának sokat vitatott, nem megfelelő módszertanára. Végül Váci Mihály Eső a homokra című versének sorait idézve fejezte be előadását, amelyből e kiemelt néhány sor érzékelteti annak üzenetét: „Nem hittem én az elnyomott zsenikben:-ki tenni akart -az tehetett itten!- Volt mit!..…… Volt pálya, ügy, elhívó kötelesség, biztató kor – közülünk várva hősét. Ez az idő se nyújtott kevesebbet, csak mi – fiai, voltunk kevesebbek: – bősz nagyravágyók: – lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat……Még nem hiszem, hogy ne lehetett volna élni: – lehetetlent ostromolva, hát próbálom önvesztő szerelemben mi együtt – nem lett volna lehetetlen. ”

Ezt követően Szunyog László különböző kérdéseket felvetve indította a kötetlen beszélgetést: Van-e cél a bodrogközi magyarság előtt? Van hozzá stratégia? A globalizáció, az egyházak szerepe és az egységesítési igyekezet milyen hatással bírnak? Akarunk-e tenni valamit a magyarságért?

A hozzászólók között volt a falusi turizmusban vállalkozó és mezőgazdasági vállalkozó is, akik a saját területüket megélhetési forrásként javasolták az itt élőknek, ők abban látják a kiutat. Optimisták, és meggyőződésük, hogy a bodrogközi régió jó mezőgazdasági adottságai sok ember számára nyújthatnak boldogulási lehetőséget, de még mindig hiányzik a vállalkozói szellem és a munka szeretete sem a régi. Elmondásuk szerint hiányoznak a jó szakemberek, és a kemény munkát vállalni akarók. A könnyű és gyors meggazdagodás reményében sok a külföldön dolgozó, akik elhagyják otthonukat, földjeiket eladják és talán soha nem térnek vissza, pedig a Bodrogköz szép természeti értékeivel, látnivalóival és kiaknázatlan lehetőségeivel a jelenleginél több embernek tudna megélhetést biztosítani.

Mások szerint kellenek az ipari parkok, és a mezőgazdaság nyújtotta lehetőségeken túl más munkahelyek is, mert csak a munkahelyteremtés változtathat a jelenlegi helyzeten. Ahol van munkalehetőség, ott letelepednek a fiatal családok is, akik gyermeket vállalnak, és így a régió elnéptelenedése is megállítható lenne.

A felszólalók között volt, aki a problémák gyökerét boncolgatva fejtette ki gondolatait. Elmondta, hogy a diagnózis ugyan gyakran megfogalmazódik, de legtöbbször itt megreked a téma. Kérdés, hogy van-e terápia, és mi az?

A legnagyobb probléma, hogy sajnos a bodrogköziek máig nem fogalmaztak meg egy szakmailag átgondolt stratégiát a bodrogközi régió, és benne a bodrogközi magyarság jövőjével kapcsolatban. Ezért nem is tudnak konkrétan mit számon kérni a vezetőkön, vagy akár a politikusokon. Példaként említették, hogy hiányoznak a munkahelyteremtő beruházások, Királyhelmecnek máig nincs kiépítve a csatornahálózata…

Az egyházak képviselőinek kiállását, a közéletben, valamint a jövőkép kialakításában való nagyobb szerepvállalását is szükségesnek tartanák.

A hozzászólók között többen említették, hogy a magyar iskolák diáklétszáma nem tükrözi a bodrogközi magyarság arányát. Jó példával kell a szülőknek elöljárniuk abban, hogy minden helyzetben vállalják magyarságukat, és ezt azzal is bizonyítják, hogy gyermekeiket magyar iskolába járatják. Az összefogás erejét is többen hangsúlyozták. Törekedni kell arra, hogy a bodrogközi magyarság egységes legyen, ne forgácsolódjon szét érdekek, pártok vagy más szempontok szerint.

A rendezvényen jelen volt Furik Csaba megyei képviselő, Kisgéres polgármestere, aki tartalmas hozzászólásával ráirányította figyelmet a problémákra is, de biztató jeleket is felvázolt. Úgy látja, hogy a jelenlegi nem túl kedvező helyzetben is tovább kell fűzni a gondolatot, hogy mi a megoldás, mi a teendőnk?

Elmondta, hogy 2009 óta vállal közéleti szerepet, és egyre inkább azt látja, hogy sokszor az emberek közönye a gátja a haladásnak. Felvetette a kérdést, hogy miért ennyien (40 fő) vannak ezen az előadáson, hol van a bodrogközi értelmiség, miért marad távol egy ilyen fórumtól? A válasz nem egyszerű, annyi biztos, hogy ide el kellett jutni, tehát ez nem egyik napról a másikra történt, ahogyan az sem, hogy a politika sajnos eltávolodott a valóságtól, az emberek kiábrándultak. De ebben a helyzetben is talpon kell maradni, nehéz, de nem lehetetlen közösséget építeni. Újra fel kell építenie magát a magyar közösségnek, elérhető jövőképet kell megcéloznia és azt is meg kell határozni, hogy azt hogyan lehet elérni. Mindig lennie kell olyan közösségnek, mely utat mutat a jövő felé, és mindenkinek fel kell vállalnia ebben a maga felelősségét. Beszélünk a szülőföldön való megmaradásról, de felvetődik a kérdés, hogy megtanítottuk-e erre a jelenlegi és jövő generációt, vagy éppen a jobb élet reményében már az iskolában azt hallják, hogy külföldön van munkalehetőség, azt célozzák meg. Erőteljesen van jelen az individualizmus, sajnos nem sokan képesek közösségben gondolkodni.

A célok, és egy reményteljes jövő kialakításához tisztességes, becsületes, a közösség által tisztelt és megbecsült emberek is kellenek, akik felvállalják és véghez viszik mindazt, amiről a tervek szólnak. A bodrogközi magyarságnak is hallatnia kell a hangját folyamatosan, nem elég arra várni, hogy valaki megoldást kínáljon. A bodrogközieknek maguknak kell a megoldást megtalálniuk, és ahhoz kell segítséget, támogatást kérniük, harcolniuk érte.

Furik Csaba azt a kiutat látja, hogy a bodrogközi magyarságnak a maradék erejét összeszedve azt a közösség szolgálatába kell állítania. Hittel, kitartással, tenni akarással lehet előbbre jutni. Minőségi magyar oktatás kell, nem lehet úgy kiengedni az iskolákból a fiatalokat, hogy se hitük, se tudásuk, se nemzettudatuk nincs. Biztató, hogy az anyaország részéről elindult egy olyan átfogó nemzetpolitikai stratégia, amely a gazdasági előrehaladásra, ezen belül a kis- és középvállalkozásokra, az oktatásügyre, és a médiakultúrára egyaránt kiterjed.

Kopasz József, a Csemadok Tőketerebesi Területi Választmányának elnöke, Nagytárkány polgármestere nagy fontosságot tulajdonít a magyar kultúrának, a hagyományok ápolásának. Elmondta, hogy meglátása szerint az „igazi” kultúrát sok esetben a kistelepüléseken művelik, legyen az tánc, ének vagy színjátszás. Sok esetben éppen a kultúra jelenti a megtartó erőt. A szülőföldön való megmaradást a munkahelyteremtésben látja, és az előtte szólók demográfiai adatokra való hivatkozását kissé megcáfolva elmondta, hogy Nagytárkányban például nem csökken a lakosság száma, hanem nő.

A fiataloknak bérlakásokat építenek, ezzel az óvoda és az iskola gyermeklétszámát is megalapozzák. Ezen kívül állandóan bővítik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat: van orvosi rendelőjük, gyógyszertáruk, saját forrásból építettek utat Magyarország irányába. Úgy látja, hogy szorgalmas, becsületes munkával, odafigyelve egymásra, és közösségben gondolkodva van kiút a jelenlegi helyzetből, és remény a haladásra.

A március 3-i rendezvényen résztvevők aktivitása némileg feledtette, hogy a vitaest nem vonzott sok érdeklődőt. A találkozó megrendezése azt jelzi, hogy a civil szférában elindult valami, egy együttgondolkodásra való ösztönzés, amely talán további fórumok létrejöttét is eredményezheti a témában.

Forrás: civilek.hu